Savasodás – sejthalál és daganat képződés

Szerző: vitaminadmin 2019/04/25 0 Hozzászólás

Savasodás – sejthalál és daganat képződés

A betegségek kialakulása sejt szinten kezdődik

A tudomány mai állása szerint, a Földön több mint 40 000 emberi betegség létezik, legalábbis orvosi meghatározás szerint.
Biológiailag viszont, a sejtjeink szintjén, lényegében csak két jelentős probléma merülhet fel. Ez nem más mint a sejthalál vagy túlzott mértékű osztódás, más néven sejt burjánzás amit közismerten daganat képződésnek nevezünk.
A két probléma lényegében, két “egyszerű” okra vezethető vissza, az egyik amikor a sejt nem kap (elegendő) tápanyagot (oxigént és szőlőcukrot), a másik pedig, ha a bomlás termékeit (a szén-dioxidod és egyéb anyagcsere melléktermékeket) nem tudja megfelelően kiüríteni magából.
Ha ez a két funkció jól működik, akkor a sejtek belső energetikai folyamatai is jól működnek, így a sejtekből felépülő szövetek és az azokból felépülő szervek is jól funkcionálnak.

(Léteznek ugyan más okból bekövetkező sejtszintű problémák is, mint a genetikai hibák, vagy épp a vírusok hatásai, de az ezekből kialakuló további problémák is jelentős részben a sejt energetikai rendszerének megbomlására vezethetők vissza.)

A stressz hatása a sejtek működésére

A gondolatok és ezekből származó érzelmek, azaz a pszichében keletkező megterhelések, különböző hormonokat szabadítanak fel, melyek a psziché által azonosított stressz helyzet(ek) megoldását hivatottak szolgálni. Az így keletkező stressz hormonok, létrehozzák a stressz jól ismert állapotát.

A stressz hormonok mint például az adrenalin, noradrenalin vagy a kortizol, – több más hatásuk mellett – összehúzzák a sima izmokat, mely az erek falában lévő izomsejteket is érintik.
Erre a vérellátás és energia koncentrálás mechanizmusa miatt van szükség, az „üss vagy fuss” reakció elősegítésére.
A testet behálózó érek falának felszíne rendkívül nagy, csupán a hajszálerek, belső felszíne is több teniszpályányi méretű. Ezen a nagy felületen keresztül kerül a sejtekhez az oxigén és a tápanyagok, valamint a különböző jeltovábbító molekulák (neuro transzmitterek), és ezen a felszínen keresztül távozik az CO2 és egyéb sejt anyagcsere bomlás termékek.
A hajszálerek átmérője, viszont olyan parányi, hogy legtöbbjükön egyszerre csaj egy vörösvérsejt fér át, a rajta megkötött O2 vagy CO2 molekulával, így ha ezek az erek megfeszülnek a stressz hatására, akkor a rajtuk való véráramlás megszűnik, vagy nagy mértékben akadályozott. Ez rövid távon nem is jelent problémát, pont az a lényeg, hogy veszély esetén a perifériális (azaz a veszély elhárításához aktuálisan nem szükséges) területeket „le lehessen kapcsolni”.

De ha a stressz hosszú távon fennáll, akkor a hajszálerek stressze miatt, az adott terület vérellátása (anyagcseréje), hosszabb időre is alul maradhat a szükségestől.

Amennyiben egy sejt nem jut a működéséhez elegendő oxigénhez (O2 ), úgy a sejtek közötti térből felszívott vízből (H2O) leszakítja az oxigént és így – egy ideig – fedezi az O2 szükségletét.
Ennek a kémiai reakciónak, viszont az lesz az eredménye, hogy a szétszakított víz molekulákból, hidrogén keletkezik. Ezek a pozitív töltésű hidrogén ionok, “savasítják” a sejt belső közegét.
A sejt ezeket a savasító hidrogén ionokat (melyek gyakorlatilag protonok) kilöki és így a sejt közötti térben kezdenek el felhalmozódni.
Így a sejt közötti , ún. extracelluláris térben savas kémhatás alakul ki, mely több módon rontja a sejtek életkörülményeit. Roncsolja a sejtmembránokat, rontja a sejtek anyagcsere folyamatainak hatékonyságát és kommunikációjukat.
A sejtközötti tér savasodását* a fenti érstressz hatására felhalmozódó (ugyancsak savasító hatású) szén-dioxid szintén elősegíti illetve tovább erőssíti.

* A savas hatású anyagok (atomok, molekulák), elektronokat szívnak el a sejtek membránjából, melyekkel rendkívüli mértékben képesek károsítani a sejteket, hiszen roncsolják azok külső szerkezetét.

Daganat képződés vagy sejt halál

A savasodás hatásra a sejtek kétféle képen tudnak reagálni, sejtburjánzással vagy sejthalállal.

Az egyik sejt reakció, a megváltozott életkörülményekre, hogy a sejt elkezd degenerált utódsejteket létrehozni, melyek életképesek ebben a közegben is, ezeket nevezzük elrákosodott sejteknek, vagy daganat sejteknek.
A másik sejt reakció az ún. necrozis azaz sejthalál, ennek során a megváltozott körülmények miatt a sejtek elkezdenek elpusztulni.
Vannak sejtek melyek elhalással és vannak melyek rákos sejtek létrehozásával reagálnak a kórosan megváltozott környezetükre.
Minden sejt (típus) csak egyféle képen képes reagálni a megváltozott környezetre, így az egyik típusú sejt nem képes rákosodni a másik pedig önmagát elpusztítani.

Az önjavító mechanizmusok

A fent vázolt okokból kialakult helyzetet az okos szervezet, szerencsére képes önállóan is rendezni.
A különböző nyomelemek és vitális tartalékai segítségével, képes megváltoztatni az áramló vér töltöttségét, mely normál esetben az érbelhártyához képest -20 mV körül van.
Az így megváltozott vér hemoglobinja és az érbelhártya sejtjei, a megváltozott vér töltöttség miatt (szinkronizálódnak) és nitrogén monoxidot (NO2) választanak ki. Ez a gáz, mely rendkívül rövid ideig stabil (a vérben kb. 2-3 másodperc), mivel két párosítatlan (vegyérték) elektront tartalmaz, ún. paramágneses tulajdonságú, így egy bonyolult enzimhatást indít el.
Ez ellazítja az érfalban lévő izomsejteket, és ezzel ellazulnak az erek. Ennek következtében csökken a vérnyomás, az ellazult hajszálerek oxigén átengedő képessége viszont megnő. A felbomló NO2 molekulákból oxigén válik le, amely egy része, a korábban leválasztott (H+) protonokat megköti, így egyrészt a savasságot megszűnteti, másrészt a vért hígítja a keletkező víz által. Mivel több oxigén keletkezik, mint amennyi a savasság megszűntetéséhez szükséges, így a vér O2 szintje is növekszik.

Ez az önjavító mechanizmus csak egy a szervezete csodás rendszerének lehetőségei közül, de ahogy az összes önjavító és öngyógyító mechanizmusnál igaz, ebben az esetben is alapvető fontosságú, hogy a szervezet vitális tartalékai rendelkezésre álljanak. Tehát egy jól működő és feltöltött szervezet képes csak az önjavító mechanizmusait megfelelően működtetni.
Ezért nagyon fontos a szervezetünk karban tartása, mely a mozgás, pihenés, táplálkozás és megfelelő pszichés állapot biztosításával lehetséges.
Minden lelkiismeretes orvos és gyógyító ezt az elvet vallja, akár a betegséget kívánja gyógyítani, akár a szervezet egyensúlytalanságait igyekszik helyreállítani. A szervezet önmagát javítja és gyógyítja számos csodás folyamat által, a páciens és az orvos pedig “csak” segíteni vagy gátolni tudja ezeket a mechanizmusokat.

Forrás:http://mentalfitnessguru.hu